EGY NYÁRI EMLÉKEM

Emlékszel, milyen volt ülni az iskolapadban az üres papír felett a csendben, és erősen arra gondolni, hogy mit is írj? A jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken az első feladatnál – a kontraszt kedvéért – újraéljük ezt… Mert az úgy volt, – ahogy Janikovszky Éva írná, – hogy…

… a nyár tele volt csodákkal, és mégis, mikor az első vagy második szeptemberi napon eljött a pillanat, hogy fogalmazást kellett kreálni, akkor csak egy-két tanuló ceruzája, tolla kezdett vidám szántásba a papíron, mi többiek nyögvenyelősen láttunk hozzá a feladathoz. Pedig a tízperces szünetben alig győztük elmesélni egymásnak a sok élményt, vagy felidézni a közös kalandokat a táborokból strandolásokból, bandázásokból…

Az egyik kedvenc feladatom az Író születik tréningen az, amelyikben egy gyerekkori élmény felidézését kérjük a résztvevőktől. Ez már a második nap része, – ekkorra már azok is ledobták a páncélt, akik a legnehezebben adták meg magukat, – és őszinte, kitárulkozó, a gyerekkor érzés- és élményvilágát plasztikusan visszaadó történetek születnek.

Az is a cél, hogy bemutassuk, hogyan látjuk a környezetünket ifjabb korunkban, hogyan éljük meg belülről mindazt, ami velünk és körülöttünk történik. Lehet, hogy a nagyi finom rétesének illata lengi be a termet, lehet, hogy a nagypapa elárvult papucsa késztet minket könnyezésre, lehet, hogy egy tanári asztalra vetődött (?) béka nevettet meg minket. Bárhogy is, de visszatér a gyerekkorunk.

Az Oscar-díjas magyar kisfilm, – a Mindenki – is egy ilyen élményt dolgoz fel, bár állítólag nem saját megélésből született, hanem egy egykori svéd szobatárs a forrás, az „adatközlő”. Elindult a vita, hogy miről is szól ez a mozi, – a mai magyar valóságról beszél? /egy gonosz tanárnőről? / a pedagógus és a gyerekek érdekeinek ellentétéről? / az összefogás erejéről? – de, szerintem nem válaszolható meg a kérdés. Mindenkinek másról szól, ahogyan minden műalkotás.

Nekem azért tetszik, mert meg tudta jeleníteni azt a gyerekkori világot, amelyik egyszerűségében is varázslatos. A kórusba való vágyódással, az új helyen való beilleszkedés buktatóival és szépségével, az egymás fülébe suttogással, a közös zenehallgatással, a tapsolós játékkal, a sírással és szégyennel, az összekulcsolódó kis tenyerekkel és ujjakkal, a kórus összhangzatával.

 

Nem akarom minősíteni a szereplők viselkedését és döntéseit, nem akarom értelmezni sem, biztosan megvan Neked is a saját verziód. De azt tudom, hogy a gyerekek visszaszerezték maguknak az éneklés örömét, és mi is ezt tesszük, mikor jobb agyféltekés írói tanfolyamokat tartunk. Visszaadjuk azt a felszabadult, alkotásra és kísérletezésre való hajlamot, amivel mindannyian születünk. Akár magunktól éreztük úgy, hogy nem vagyunk képesek egy feladat megoldására, akár mástól jött az ítélet, netán megszégyenítés, akkor is feloldódik a blokk.

Ahogyan a legutóbbi „Író születik” után írta egy hölgy, aki már felnőttként vágott bele egy újabb diploma megszerzésébe, és a szakdolgozat megírása miatt jött el a kreatív írás tréningünkre: „Rendkívül sokat segít nekem a tökéletlenség elfogadhatóságának élménye, amit a tréningen kaptam. A mai világban, amikor csak beütöm a neten a keresőszót és annyi találat jön ki, hogy azt sem tudom, hova kapjak és esélye sincs annak, hogy mindent feldolgozzak – na, szóval ez bénító. De most könnyebben veszem, hogy ne ezzel foglalkozzak, hanem jobban fókuszáljak.”

 

Holnap kísérleti anya-lánya Mesevarázsló tréninget tartok, ahol – reményeim szerint, – gyerek és szülő együtt és egymás által léphet be a mesevilágba, a gyerekkorba, egy új színt hozva ezzel a kapcsolatukba.  Jövő héten pedig újra várom azokat, akik az „Író születik” író tanfolyam élményét szeretnék megélni egy inspiráló csapatban.

 

Örömteli és alkotó napot kívánok!

Oláh Gyöngyi Leonida

www.leonida.hu

“Arra, hogy elültess egy fát a legjobb alkalom húsz éve lett volna. A második legjobb időpont ma van.”

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*