COOL-TÚRA AVAGY A VERSMEGMARADÁS TÖRVÉNYE

Köszönet a fotóért Lacie Slezaknak és az unsplash.com honlapnak

Az irodalom már iroda-lom? Már nem cool a kultúra? Temessük az irodalmat, a könyveket?

Vagy megint csak felülünk a látszatnak, a tömegként jobban látható egyenembereknek? Közben ezerszínű szivárványcsapatok és fényemberek sugározzák körülöttünk a kultúrát szép számmal, csak nem masíroznak együtt és nem ijesztgetnek velük a médiában. Figyeljük együtt a jó jeleket! Ma a facebook-on kalandoztam, és ezeket  találtam:

Most versben mondom el

Szállingóznak bensőmből örök- éhes szavak
mint égi párnákból hópihék, harmatoznak
ellibbennek, ejtőznek, vihart aratnak
némi ódzkodással finoman hangolnak
elvegyül a tiszta, gyermeki kezdemény
a nyerssel, a durvával, ami kőkemény
ismerős rejtély, rímelés, közeli merengés
lepi el a sárral, kaviccsal szabdalt földet
melegíti a rideg, fagyott, elhagyott telet
ha ünnepli a fent és a lent a költészetet.

Zsubi, azaz Zsubrits Zsolt költeménye varázsolt el ma először a facebook-on. Zsolt a decemberi Író születik tréningen járt nálam. Nem akarom fényezni magam, mert ő már kész íróként és költőként érkezett, egy kötete is megjelent két éve.

Jött a komment hamarosan egy hölgytől: “A vers szép a kultúra halott!” Zsubinak sem kellett sok a riposzthoz, már írta is: “Akkor ébresszük fel!”

Én meg azt mondom; vegyük észre, hogy él, hogy ébren van! Hogy nem sikerült sem megölni, sem hibernálni, sem anyagi források megvonásával kivéreztetni! Sőt! Az új eszközök, melyektől félünk, féltjük az irodalmat, a könyvet a kultúrát, új teret is adhatnak neki, és más dimenziókba repíthetik!
Miért mondom ezt? Mert hallottam arról, hogy vannak tanárok és/vagy diákok, akik kitalálták, hogy elkészítik Petőfi és más költők, írók facebook profilját! Van olyan lány, aki az Instagramon képes versidézetekkel lett népszerű, – az idézett vers kattintható, és egészében elolvasható, – s ma már az egyik telekommunikációs cég támogatja a projektjét.

Tegnap fejeztem be egy regényt, amelyet egy 25 éves leányzó írt. Két nap alatt elolvastam, annyira izgalmas a mai magyar valóságban játszódó, de az előző két generáció emlékeit is felvillantó cselekmény. A köteteben mint búvópatak, újra és újra feltűnik a versek szeretete. A kedvenc költőtől, Vörösmartytól vett idézetek jelzik, hogy az ifjú hölgy nem csak tehetséges, de szerelmese is az irodalomnak, a régmúlt értékeit beépíti a saját alkotásaiba. Mi ez, ha nem csoda?

Közben zajlik az élet az fb-n, Zsubi másik verse alá a tréningtársa, Edit, – akiből az Író születik óta ömlenek a rímek szocseplo (Szócséplő) nevű blogjában – mindjárt ad is egy hasznos információt egy pályázatról: http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2016/12/30/valentin-2017-az-ev-trubadurja/ Látjátok, feleim! Trubadúroknak is helye van még az ég alatt, és akik a tréningen társak voltak, már összetartanak, és segítenek egymásnak a további lépésekben!
Nézem tovább az fb-t, Saci, rég nem látott barátném, – kivel a “művész útját” tapostuk együtt, – a hvg cikkét osztja meg arról, hogy hogyan is lehet és kellene az irodalmat tanítani. Egy barátnője már ott is van, csatlakozik a témához, küldi a linket: elérhető az Ottlik-applikáció!

Tudom, tudom, kicsit fájdalmas az a magyar mondat, hogy belinkeli kommentbe az appot… Ez nem volt benne az Ómagyar Mária-siralomban. De rajtunk múlik, hogy hogyan műveljük nyelvünket, rajtunk múlik, hogyan mit tudunk az újdonságok mellett megőrizni, magyarítani!

Görgetem tovább a hírfolyamot, és újabb Zsubi versre bukkanok, amelyik trubadúr-párbajjá változott:

Nap szerelmesei

arc arc nélkül ragyog
aranylón izzó vágya
epedve, forrón hevíti
fényében könnyeden meríti

szem szem nélkül figyel
mozdulatlan csendjével
bizonyossága nyitja meg
örökké szomjas tekintetet

száj szó nélkül suttog
merengőn tűzben csókol
enyeleg kéje csupaszon
szelíden és trillázva dalol

kéz kéz nélkül tapint
selymesen és lágyan ring
erőtől, dactól duzzadva
összeforrnak a Napban

Nap Nap nélkül ont hőt
olvaszt, szólítja a Nőt
lélek pincéjének borát
vígan hörpintik életen át.

Zsubi

Ész ész nélkül figyel
Vers ott hat ahol kell
Lélek borának mámora
Hasson minden olvasóra
Szív szív nélkül szeret
örömkönnyekben nevet
elfogad mindent mi tett
mi érzést, gondolatot rejt.
 
Pál Lajos
Merő kudarc minden gondolat
Mely bonyolít, nem megold
Minden szójáték csak fondorlat
Mi nem segít, csak befold
Maradjunk az Életnél
Míg el nem jő a Lét
Mókás illúziók szebbek a Végzetnél…
Mikor birtoklod a “lét”
Puding próbája az éles élet.
felold minden élet.édest

Ez igen, uraim! Szép kis versriposztok születtek! Hozzátenném a játékoskedvű alkotók nem ábrándos kamaszok, hanem érett férfiak. Remélem, e hirtelen felindulásból elkövetett kis gyűjtésem bizonyította a versmegmaradás törvényét. Búcsúzóul az én mai bejegyzésem, ha még nem olvastad:

Már többször elhatároztam, hogy elhagyom a facebook-ot, de mikor ilyen versek fogadnak, úgy hogy ketten is megosztották a hírfolyamomban egymástól függetlenül, – de pont egymás után jelent meg nekem, – akkor mégis maradok. Mert nem csak a világom, a facebookom is olyan, mint én vagyok! Köszönöm!

Hamvas Béla:
ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

                   Örömteli és alkotó napot kívánok!                

Oláh Gyöngyi www.leonida.hu

“Arra, hogy elültess egy fát a legjobb alkalom húsz éve lett volna. A második legjobb időpont ma van.”

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*